2014. december 30., kedd

Milyen a jó moderátor - azaz hogyan beszélgessünk úgy, hogy jussunk is valamire?

2014. december 11-én, csütörtökön ismét egy szülőtalálkozón vettem részt Egerben. A mai program a moderátori feladatokról szólt. A 2 óra alatt nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk és ismét feltöltődtünk, mert sok édesanya csak ide tud elmenni, hogy egy kicsit kikapcsolódjon. Azt gyakoroltuk játékosan is, hogy mi a moderátor feladata, ebben Dósa Mariann (Közélet Iskolája) és Sebály Bernadett (TASZ) segítettek.

A moderátor fontos feladatot lát el a csoportban: ő vezeti le a beszélgetést, és az ő feladata, hogy minden résztvevőnek lehetősége legyen elmondani a véleményét. Arra törekszik, hogy a csoport közös döntést hozzon, ha döntést kell hozni, és ez demokratikusan történjen. A moderátor ügyel arra is, hogy a beszélgetés ne essen szét, irányban maradjon.

Közben voltak játékok, amin sokat nevettünk, és sokat tanultunk belőle. Elképzelt beszélgetési helyzeteket kellett eljátszanunk. Volt például egy olyan, amikor arról kellett döntenünk, hogy milyen formában akarjuk közvetíteni a szervezet álláspontját az ápolási díj kérdésében a döntéshozók felé. Mindenkinek egy előre megadott álláspontot kellett képviselnie, voltak, akik azt akarták, hogy tüntessünk, voltak, akik nyílt levelet akartak írni, voltak, akik tárgyalásra hívták volna a minisztériumot, voltak, akik pedig a támogató szolgálat bővítése mellett érveltek. A végén döntésre kellett jutni, majd kiértékeltük a helyzetet.

Amikor a résztvevők elmondják a gondolataikat és a tapasztalataikat, akkor a másik szülő is tanulhat belőle.  A tapasztalatokat pedig, ha úgy alakul, akkor a mindennapokban is hasznosítani lehet, és más családokon is lehet segíteni.

Azoknak a szülőknek nevében írhatom, akik ott voltunk, és el is mondtuk a végén, hogy nagyon jól éreztük magunkat és sokat tanultunk ma is.

Barkóczi Judit, Karácsond

2014. december 28., vasárnap

Miben (nem) segít az állam a fogyatékosokat nevelő családoknak? - fejtágítás juttatásokról és a támogató szolgálatról

2014. november 20-án a szociális támogatásokról és juttatásokról, illetve a támogató szolgálatról kaptunk fejtágítást. Erre is a mentorhálózat alapozásához van szükségünk, hiszen a mentorszülőkhöz biztosan sok ilyen jellegű kérdés fog befutni. A beszélgetést Guba Ildikó, a Menhely Alapítvány szociális munkása és Sípos Kinga, az egri támogató szolgálat munkatársa tartotta.

Megtudtuk, hogy a jogalkotó alapelve 2011 óta az, hogy minél több ellátást kivonjon a rendszerből, azaz olyan feltételeket húzzon meg, amely minél több embert tesz jogosulatlanná a támogatásra. Az ápolási díj ez alól kivétel volt, hiszen azt éppen a 2014-es költségvetési törvénnyel emelték meg az előző évekhez képest jelentősen, de a támogatás bevezetésétől számítva és a valós igényekhez képest még mindig csekély mértékben. A jövő évi költségvetési törvény közel sem ilyen gáláns, megszüntette, pontosabban kiemelte ugyanis az állami költségvetésből, és az önkormányzatok tetszőleges finanszírozására bízta a méltányossági ápolási díjat és a méltányossági közgyógyellátást, illetve a lakásfenntartási támogatást és az adósságkezelési szolgáltatást.

Az egri támogató szolgálatokról Sípos Kinga tartott nekünk előadást. A támogató szolgálatok finanszírozása szintén megváltozott az utóbbi esztendőkben, a szolgáltatóknak már pályázni kell, fenntartásuk nem normatív alapon történik. Heves megyében ennek következtében bezárt a noszvaji támogató szolgálat, ami különösen nagy érvágást jelentett a helyieknek, mert ez a támogató szolgálat hétvégén és esténként is nyújtott szolgáltatást egrieknek és Eger környékieknek egyaránt. Az egri támogató szolgálat 37 fogyatékost lát el, teljes kihasználtságban működik, azonban az igényeket korántsem tudják lefedni.

Összességében nagyon kevés támogatást kapnak a fogyatékosokat otthon nevelő, ápoló családok abban, hogy teljes értékű, szabad életet éljenek, noha rengeteg költséget vesznek le az állam válláról azzal, hogy nem használják az intézményi lakhatást. Heti 2-3 óra segítség egy ápolótól, ami nyomott áron bár, de mindenképp pénzbe kerül, nem sok mozgásteret kínál az egyébként is leterhelt szülőnek, ráadásul ez is keveseknek hozzáférhető, a nem megyeszékhelyen élőknek pedig szinte alig. Pedig az államnak olyan támogató intézményrendszert kellene kiépítenie, amely lehetővé teszi, hogy a fogyatékos gyermekkel élők is dolgozhassanak, szórakozhassanak, barátkozhassanak, és ne egy lakásba legyenek beszorulva. Minden tisztelet azoknak a szülőknek, akik nem adják fel, és felelősséggel viseltetnek sorstársaik iránt is.

Sebály Bernadett


2014. december 26., péntek

Lelkiekben erősítjük magunkat! - megtartottuk az első lélekerősítő foglalkozást

2014. október 25-én a Márai Látogatóközpontban találkoztunk Egerben. A csoporttalálkozó célja eltért az eddigiektől, ugyanis "lélekerősítő" foglalkozást tartottunk. A halmozottan sérülteket nevelő szülők nagyon le vannak terhelve lelkileg, ezért nagy szükségünk van arra, hogy felszabaduljunk, dolgozzunk magunkon. A pszichológiai kört Lévai Ágnes pszichológus, gyakorlott szakember vezette, aki Nyíregyházáról érkezett hozzánk.

Először is szerepjáték formájában történt a bemutatkozás. Nagyon érdekes volt, egymást mutattuk be, és utána megbeszéltük, milyen érzés volt hallani azt, hogy más mondja el rólam a tudnivalókat, illetve nekünk milyen érzés volt mást bemutatni.

Következő feladatként azt kaptuk, hogy képeket kellett választanunk, 2 db-ot és erről elmondani, miért ezt választottam, mit juttat eszembe a kép látványa.

Utána rajzoltunk: fát, választott színekkel, és tetszés szerinti formákat. A rajzokat körbeadtuk, mindenkinek egy gondolatot kellett hozzáfűznie, aztán mindezt megbeszéltük.

Következő lépésként a fára kellett helyezni magunkat, valamennyien más-más megoldást rajzoltunk. Ezt is megbeszéltük,vajon miért oda rajzoltam magam.

Az utolsó feladat ez volt: 3 gondolatot írtunk fel egy papírra arról, hogy mi az, ami mostanában leginkább foglalkoztat bennünket. Erről is volt mit beszélgetnünk.

Nagyon érdekesnek találtuk mindannyian, jól éreztük magunkat, tanulságos "játékok", feladatok voltak.

Megállapítottuk: nagyon fontos az önmagunkra figyelés, és hogy ilyen összejövetelekre nagyon nagy szükségünk van!

Reméljük következő alkalommal, több érdeklődő lesz, mert jövő februárban folytatjuk!

Dancsné Barócsi Gizi, Eger

2014. december 22., hétfő

RehabCritical Mass! - Egyenlőség, akadálymentesítés, elvárjuk!

2014. október 19-én résztvettem a Kiss Csaba által kezdeményezett RehabCritical Mass! találkozón és felvonuláson. Ő halmozottan sérült, kerekesszékkel közlekedő fiatalember. Hozzá csatlakozott a bátyja és sok-sok érintett és szervezet, segítőkkel, támogatókkal. A felvonulás célja az volt, hogy láthatóvá váljanak a fogyatékosok, a kerekesszékesek, és hatásosan meg tudjuk fogalmazni, milyen segítséget várunk az államtól: a szociális biztonsághoz való jogot, megfelelő oktatási intézményeket, kiterjedt támogató szolgálatot, az intézményi kitagolási program felgyorsítását, a tényleges és valódi akadálymentesítést, a szakma anyagi és erkölcsi megbecsülését, és egy komplex rehabilitációs rendszer kidolgozását.

A gyülekező az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) épülete előtt, az Akadémia u. 3. szám alatt volt. Én a Kossuth tér felől közelítettem meg a helyszínt, már messziről lehetett látni az összetett, színes embereket. A résztvevők között voltak halmozottan sérültek, nagyothallók, vakok és gyengénlátók, autisták.

A megnyitó 3 órakor kezdődött. Kis Csaba rövid beszéde után kezdődött a petíció felolvasása, négy sérült ember olvasta felváltva. Az ünnepség helyszínén sok újságíró, riporter és fotós, valamint kamera volt, magyarul felvonult a média. Nagy volt a nyüzsgés, sok sérült embert kérdeztek az újságírók, tv-sek és riporterek az összejövetel előtt is. Amikor Kiss Csaba megérkezett, szerényen a tömeg szélén állt meg egy hölgy kíséretében. A tömegből egy hölgy észrevette, hogy ő az, és elkezdte fotózni, másodiknak értem oda és én is készítettem néhány fotót, majd megérkeztek a hivatásos fotósok is, és körbevették Kiss Csabát. Később a hölgyek is fotózkodtak Csabával.

Érdemes néhány szót szólni a technikáról is. Voltak kézzel hajtós kerekesszékek, ennek többféle változata, legtöbb oldalhajtós volt, de volt olyan áttételes is, amit az ülésből kényelmesen maga előtt hajtott a tulajdonos.

16 óra körül rendeződtek a sorok a vonuláshoz az Erzsébet térre. Hosszú kilométereken vonult a tömeg, sérült emberekkel és szimpatizáló emberekkel közösen. A televízió 2.000 embert emlegetett, szerintem több volt!

Útközben a gyalogátkelőknél sok szimpatizáló ember integetett és fotózta a vonulókat. Volt ellenpélda is. Előfordult a vonulás alatt, hogy az autósok dudáltak, ez akár a szimpátia jele is lehetett volna, ha nem veszekszenek, hogy mikor haladhatnak tovább. Hát ez részükről a szimpátia? A vonulást végig a rendőrség biztosította.

Az Erzsébet térre érve egy ifjú hölgy és egy egyetemista sérült ember köszöntötte a megérkezett tömeget, és ismertették a további programot. Az ifjú hölgy elmondta, hogy alig lát valamit a tömegből, de nagyon örül, hogy itt lehet a vonulók között.

A téren a vidékieket pihenőhely és tea várta, volt illemhely is a sérülteknek. A szórakoztató műsort a Budapest Bár zenekar kezdte, majd a felsorolt művészek és zenekarok következtek. Az időjárás is a vonulóknak kedvezett, remek vasárnap délutánt fogtunk ki, ragyogó napsütésnek örülhettünk!

A petíciót az Erzsébet téren is alá lehetett írni, én ott írtam alá, de lehet a weboldalon is.

Nagy József, Gyöngyöshalász

2014. december 18., csütörtök

Mentorhálózat találkozó - az alapok lefektetése

A Szülőszövetségben mindannyian átéltük, milyen megrázkódtatást jelent, ha egy családba sérült gyermek születik. Le voltunk fagyva, nem tudtuk, kihez lehet fordulni segítségért, milyen támogatást lehet igénybe venni, mit jelent ez majd lelkileg a család életében. Hosszú évekbe telt, amíg kitapogattuk a lehetőségeinket. Ez vezetett minket arra, hogy saját tapasztalatainkat megosszuk másokkal, akik hasonló cipőben járnak, hogy nekik valamivel könnyebb legyen megbirkózni a helyzetükkel. Így néhány hónapja úgy döntöttünk, hogy szülői mentorhálózatot alapítunk Heves megyében. A mentorok érintett szülők, akik segíteni tudnának a családoknak abban, hogy mik a jogaik, milyen támogatás illeti meg őket, hogyan tudnak kijárni dolgokat, és lelkileg is segítséget tudnának nyújtani. 2014. október 11-én ennek érdekében képeztük magunkat.

Hosszú idő óta nem tudtam elmenni találkozókra, gyűlésekre betegségem miatt. Örültem, hogy végre épp egy olyan találkozón vehettem részt, mely nagyon érdekes és hasznos volt számomra. Szerettük volna látni, hogyan is működik a gyakorlatban egy mentorhálózat, ezért meghívtuk a Down Alapítvány – Down Dada Szolgálat pécsi hálózatának képviselőjét, Keszericéné Rab Jolánt. Az ő tapasztalataikat hallgatva aztán kitaláltuk, mi milyen mentorhálózatot szeretnénk: miért hasznos a mentorálás, milyen a jó mentor, mi és mi nem feladata. Ebben Udvarhelyi Tessza (Közélet Iskolája) és Sebály Bernadett (TASZ) volt a segítségünkre.

Jolán nagyon érdekes és szomorú történetet mesélt mint érintett szülő a down szindrómás leánygyermekéről. Azt gondolom, többen is vagyunk, akik nem igazán voltak eddig tisztában azzal, hogy milyen is egy down szindrómás sérült ember. Ez most világossá vált előttünk, ami nagyon fontos! Hiszen csak úgy tudunk bánni egy sérült emberrel, ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen is ő valójában. Jó  lenne, ha az ún. egészséges emberek  is többet tudnának a sérült emberekről.

Miért is alakult meg a Down-szindrómás gyermekeket nevelő szülők mentorhálózata, a Down Dada szolgálat? Az orvosok olykor nagy hibákat követnek el, rosszul diagnosztizálnak, embertelenül bánnak az érintettekkel. A rendszer nem sok segítséget nyújt ezeknek a családoknak. Jolika elmondta, hogy a sok saját élmény megtapasztalása után megérett a családokban, hogy másoknak is tudnának segíteni, ezért összefogtak és Zánkán alakult meg a mentorhálózat, melynek az volt a célja, hogy az érintett szülők más érintett szülők mellé álljanak, lelki támaszt, útmutatást nyújtsanak egymásnak. Írásos anyaguk van arról, milyen a jó segítő, mit és hogyan kell csinálni és ki lehet mentor. Országos hálózatot építettek ki, ami jól működik. Képzéseket indítottak a Dadáknak, tréninget a családoknak, ami összetartja őket és szorosabb kapcsolat alakul ki egymás között. Érzik, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.

Ezután beszéltünk arról, hogy nálunk, a halmozottan sérülteknél is jó lenne ezt a hálózatot kiépíteni, de a különböző sérültek esetében nehezebb lesz. Jolika felajánlotta, hogy ha igényt tartunk rá, ő segít a mentorhálózat kiépítésében. Többen elmeséltük, milyen hátrányok származnak/tak a sérült gyermekünkkel kapcsolatban az információhiány miatt.

Azért is tetszett ez a találkozó, mert a másik meghívott vendég, Tessza gondoskodott arról, hogy ne legyen hosszú és unalmas a hivatalos rész, és játékos keretek között gondolhassuk végig, mi a Szülőszövetségben milyen mentorhálózatot szeretnénk építeni. Játékos bemutatkozással mértük fel, milyen sok családdal is vagyunk lazább-szorosabb kapcsolatban a megyében, aztán egy játékon keresztül - képzeletbeli aknamezőn kellett keresztülvezetnünk bekötött szemű társainkat - sokat megértettünk abból, milyen a jó mentor, mire kell figyelni ahhoz, hogy valódi segítséget, az életben támpontokat tudjunk nyújtani másoknak. Szerepjátékot is játszottunk, ahol mentorként kellett tanácsot adni egy képzeletbeli helyzetben. A végén egy „pókhálós” gyakorlattal oldottuk a feszültséget, kifejezvén összetartozásunkat a szervezetben. Javasolnám, hogy minden találkozón legyen valami hasonló, mert a sérült embereket nevelő szülők élete a mindennapokban nagyon nehéz és szükségünk van a feloldódásra.

Köszönet a szervezőknek, hasznos és jó hangulatú találkozó volt. Remélem, a többiek is így gondolják!

Orbánné Ancsa, Kisköre
2014. november 3.

Képek a találkozóról.

2014. november 6., csütörtök

Miért nem akadálymentes még a Bartakovics Béla Közösségi Ház és az egri Megyei és Városi Könvyvtár?

Noha sokat köszönhetünk a Bartakovics Béla Közösségi Háznak, hiszen ott tarthatjuk rendszeres csoporttalálkozóinkat, nem értjük, az intézmény vezetősége miért nem tesz eleget törvényi kötelezettségének és miért nem oldja meg az épület akadálymentesítését. Aggodalmainkat már több ízben levélben is megfogalmaztuk, amit válaszra sem méltattak. Ez a helyzet nem csak minket bánt. Egy sorstársunk, Márkus László tavaly év végén a Közösségi Ház mellett az egri Megyei és Városi Könyvtárat is bepanaszolta az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál. Küzdelmeiről és az ügy állásáról 2014. október 2-án számolt be nekünk a könyvtárban halljában. A találkozón Tőzsér Istvánné Géczi Andrea, a könyvtár igazgatója is részt vett.

Pár hónapja ismerkedtem meg Márkus Lászlóval egy közös ismerősünk révén. Laci sajnos 5 éve tolószékhez kötötten éli az életét. Eger belvárosában lakik, és már pusztán az is rettentő sok akadályba ütközik számára, hogy kijusson a lakásából. A találkozón őszintén, nyitottan beszélt életéről, ami nagyon megindító volt.

Laci sokat "harcol" a helyi hatóságokkal szemben felhívva a figyelmet egyes helyek akadálymentesítésére. Mindez a nagy nyilvánosság számára akkor vált először világossá, amikor 2013 júniusában egy teljes napra beültetett egy képviselőt a kerekesszékbe, hogy ezzel is ráirányítsa a figyelmet arra, milyen nehéz a városban mozgáskorlázottként közlekedni. Ezután fórumot és közmeghallgatást szervezett a Bartakovics és a Megyei Könyvtár akadálymentesítése érdekében, ahol a képviselők ígéretet ígéretre halmoztak, érdemi lépés azonban nem született. Laci ezután, 2013. decemberében  döntött úgy, hogy eljárást kezdeményez a két intézmény ellen az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál.

Ennek a Könyvtár esetében meg is lett a foganatja. Ahogy arról Tőzsér Istvánné is beszámolt, a vezetőség azóta is együttműködő, és hamarosan a kiviteli tervek is elkészülnek a műemléképület akadálymentesítésére. Noha ennek költségeit a Városháza fizette, arról azonban még nem született képviselőtestületi döntés, hogy Eger városa a felújítás költségeit is fizeti-e. Ez a kulcsfontosságú pont egyelőre tehát még kérdőjelessé teszi a Könyvtár akadálymentesítését.

A Bartakovics vezetősége pedig továbbra is hárít, amit részben a tulajdonosi-üzemeltetői viszonyok miatt tehet meg. Az épület ugyanis az egyházé, de a Városháza a működtető. Egyelőre nem egyértelmű, hogy a tulajdonos vagy üzemeltető kötelezhető a felújításra, ezt még vizsgálja az Egyenlő Bánásmód Hatóság.

Mivel az én kislányommal is tolókocsival járjuk a várost, személyesen is érintenek a problémák, átérezzük a nehéz helyzeteket és együttérzünk Lacival. Köszönettel tartozunk, amiért kiáll elveiért, kiharcolja, amit lehet, és ezzel sorstársainak is segítségére van.

Támogatunk, Laci!

Dancsné Barócsi Gizi

2014. október 13., hétfő

Nyári visszapillantó: Tiszaparti találkozó 2014

2014. augusztus 13-án Poroszlón jártunk, ahol a Szülőszövetség elnöke, Domán Zoltán és családja látott minket vendégül. Már több éve tartunk ilyen találkozókat nyaranta, mindig nagyon jól érezzük magunkat, de az idei valahogy számomra több volt.

Csodálatos időt fogtunk ki. Nagyobb része a családoknak már délelőtt megérkezett, volt, aki busszal, autóval vagy éppen kerékpárral. Jól esett látni, ahogy mosolyogva, kedvesen üdvözlik egymást a családok. Míg az ebédre várakoztunk, sétálgattunk a parton, úgy éreztem, mintha egy kis faluba élnénk mindannyian. Itt-ott kis csoportokba álltak be az emberek, megálltunk, beszélgettünk, jókat nevettünk. A gyerekek soha ennyi simogatást, kedvességet nem kaptak egy nap, mint ezen a napon. Közben besegítettünk a főzés előkészítésébe és jókat falatoztunk a görögdinnyéből. Eljött az ebéd ideje, amit már nagyon vártunk. Dománné Ágika, jóvoltából egy nagyon ízletes gulyásban volt részünk, amit tiszta szívből köszönünk neki.

Délután Zoltán ajándékaként egy hajókiránduláson vettünk részt. Szintén csodálatos élményt nyútjott felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. Mikor visszaérkeztünk, egy vállalkozó felajánlásaként tehéntejet osztottak szét a családoknak. Sajnos eljött az idő, indulni kellett haza. Még egyszer köszönet mindenért a Domán családnak, és nagyon sajnálom azokat a családokat, akik nem tudtak eljönni, remélem, jövőre újra ugyanitt.

Különösen jelentős volt a számomra, hogy meghívást kapott és el is fogadta az ÉFOÉSZ vezetősége, mert igen fontos az összefogás a szervezetek között is, és egymás támogatása.

Ragó Sándorné Icus, Eger
2014. október 2.

Képek a találkozóról.

2014. október 10., péntek

Beszámoló a Szülőszövetség őszi tagsági találkozójáról

2014. szeptember 24-én tartottuk meg őszi tagsági találkozónkat, amin két programot vegyítettünk. Meghívást kaptunk a Heves Megyei Védelmi Bizottságtól egy előadásra és egy ebédre, és utána tartottuk meg a csoportmegbeszélésünk.

A katasztrófavédelemről szóló találkozót Pajtók Gábor, a Heves Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja nyitotta meg, majd ezt követően a Heves Megyei Védelmi Bizottságtól Bozsákovics László tartott egy nagyon érdekes előadást, ami veszély esetére látott el hasznos tanácsokkal minket, katasztrófahelyzetben fogyatékos gyermekkel nehezebben mozgó szülőket. Ezt követően hallhattunk egy érdekes és nagyon átfogó előadást arról is, hogy kihez és hova lehet fordulni baj esetén. Ezt követően egy svéd asztalos ebédre került sor. Utána a saját csoporttalálkozónk keretében átbeszéltük a tagokkal az elhangzottakat és a Norvég Civil Alap által támogatott pályázatunk megvalósításának következő lépéseit, és megbeszéltük, kik lesznek a különöböző tevékenységek koordinátorai. Nekem nagyon hasznos volt a védelmi bizottság és a kataszrófavédelmi előadás. Jó hangulatban zajlott a találkozó.

Kun Attiláné Kati, Négyes, Borsod
2014. október 7.

2014. szeptember 17., szerda

Meghívó a Szülőszövetség őszi tagsági találkozójára

Érdekli a közösségi érdekvédelem? Szívesen találkozna szülők és fogyatékos emberek közösségével? Várjuk szeretettel a Szülőszövetség őszi tagsági találkozóján!

Időpont: 2014. szeptember 24., szerda, 9:30-15:00
Helyszín: Hotel Szent István konferenciaterem (akadálymentes), 3300. Eger, Legányi út 12.

A találkozón bemutatjuk egyesületünk új, a Norvég Civil Alap által támogatott Szülők Együtt – Összefogás a Halmozottan Sérültekkel projektjét, mellyel reményeink szerint az elkövetkezendő másfél évben még több dolgot tehetünk egymásért és más, halmozottan sérülteket nevelő családokért.

A találkozón ismertetni fogjuk a tagság körében nemrég lefolytatott kérdőívezés eredményeit is.

A találkozó első felében a Heves Megyei Védelmi Bizottság tart egy beszámolót „Esélyegyenlőség a védelmi igazgatásban” címmel.

Számítunk olyan érintett szülők részvételetére, támogatására, akik kérdéseikkel, véleményükkel segítenék egyesületünket!


Program

A Heves Megyei Védelmi Bizottság programja
09:00-09:50 Regisztráció. Parkolás a helyszínen térítésmentesen biztosított.

09:50-10:00 Megnyitó

10.00-10.45 A Heves Megyei Védelmi Bizottság felépítése, működése. Általános honvédelmi ismeretek.

10:45-11:00 Kávészünet

11:00-11:45 Katasztrófavédelmi feladatok esélyegyenlőségi szemmel.

11:45-12:15 Kimenekítéssel, kitelepítéssel kapcsolatos nyomtatványok kitöltése, pontosítása


A Szülőszövetség programja – a tagsági találkozó
13:15-13:30 Mennyire férnek hozzá az államilag támogatott szolgáltatásokhoz a fogyatékosokat nevelő szülők Heves megyében - a kérdőíves felmérésünk eredményei

13:30-13.45 Szülők Együtt – Összefogás a Halmozottan Sérültekkel – a projekt bemutatása

13.45-14:30 Beszélgetés kiscsoportokban egyesületünk új projektjéről a leendő koordinátorok vezetésével (felvilágosítás az igénybe vehető segélyekről, szülői mentorhálózat kiépítése, ápolási díj kampány, fogászat kampány, Esélyóra, kitagolás és lakóotthonok létesítése, pszichológiai foglalkozások)

14:30-15:00 A koordinátorok megválasztása, programok az évben


2014. szeptember 2., kedd

Vetélkedőt nyertünk Budapesten - mi is lakáspolitikusok lettünk!

Augusztus 16-án Budapesten jártunk, egy vetélkedőre voltunk hivatalosak Legyen Ön is lakáspolitikus! címmel. A programot A Város Mindenkié csoport (AVM) szervezte, és sok olyan ember vett részt rajta, akik személyesen is érintettek lakhatási nehézségekben, pl. hátrányos helyzetűek, közmunkások, hajléktalan emberek. Így kerültünk oda mi is a lakóotthonokkal, illetve a fogyatékosok tömegintézményeivel kapcsolatosan.

Ahogy a cím is jelzi, a program sokban emlékeztetett Vágó István Legyen Ön is Milliomos! című műsorára. A szervezők nagyon ügyesen megoldották a játék levezetését, négyszer négy csapat játszott. Az elődöntőben minden ötödik kérdés megválaszolásánál kaptunk ajándékot: kitűzőt, az AVM tagjainak kedvenc verseiből készített verseskötetet, illetve élelmiszercsomagot is. Ahogy a Vágó féle vetélkedőben, itt is volt felezés, telefonos segítségkérés és a közönséget is meg lehetett kérdezni. A döntőben győztes csapat tagjai pedig egy-egy vacsorajegyet kaptak ajándékba. Ez volt az a csapat, amelyikbe Marika is tartozott. Örültünk, hogy így a Szülőszövetség is megnyerte a játékot.

Nagyon jól éreztük magunkat, és sokat lehetett tanulni belőle. Izgalmas játék volt, a kérdések is jók voltak, a szünetekben pedig volt étel-ital. Tetszett, hogy olyan kérdés is volt, ami minket érintett. Sikeresen megválaszoltuk például, hogy mi az intézménytelenítés, melyik volt az a heves megyei település, amelynek lakói megpróbálták megakadályozni fogyatékosok beköltözését, vagy éppen azt, hogy mit jelent, ha valaki súlyosan, halmozottan fogyatékos. Ezekre a jelenlévők közül kevesen tudták volna a választ.

Még aznap este el is fogyasztottuk a fődíjat. Elmentünk vacsorázni egy olyan étterembe, ahol két óra hosszáig lehetett enni korlátlan mennyiségben. Nagyon jól éreztük magunkat, de nagyon elfáradtunk. Este fél 11-re értünk haza. Milliomosok nem lettünk, de nagyon sok tapasztalatot szereztünk.

Takácsné Marika és Hajduné Kati

Képek a vetélkedőről.

2014. augusztus 28., csütörtök

Tavaszi és nyári napok a Szülőszövetségben: az egész életen át tartó tanulás jó

A képen néhány tagunk mosolyog ránk egy meleg nyári napon Berekfürdőről. A kirándulást a Szülőszövetség támogatta, ezúton is köszönjük a felajánlásokat a minket támogatóknak. A fogyatékosokat nevelő családoknak sokat jelent, hogy biztonságos közegben, anyagi terhektől mentesen tudnak nyaralni gyermekeikkel. A nyár azonban nem csak nyaralással telt. Tavasztól kezdve jó pár képzést tartottunk. Ez azért is volt fontos, mert februárban beadtunk egy NCA pályázatot, ezért is szerettünk volna minél inkább készségek és a közösség szintjén is megerősödni. Egy csoporttalálkozón összegyűjtöttük, miben szeretnének fejlődni a tagjaink, és ez alapján állítottam össze a belső képzéseket.

Márciusban moderátorképzéssel indítottunk. A moderátor a csoportban az az ember, aki vezeti a beszélgetéseket. Az a feladata, hogy olyan légkört teremtsen, hogy minél több ember meg merjen szólalni, minél többen meg is hallgassák egymást, és a beszélgetést mindeközben mederben tartsa. Az eszmecserének legyen eleje és vége, és a résztvevők azt érezhessék, közösen hozzák meg a döntéseket. Egy-egy metaforával próbáltuk körbeírni, milyen a jó moderátor. „A moderátor olyan, mint a juhász, mert tereli a beszélgetést.” „A moderátor olyan, mint a játékmester, mert bemozgatja az embereket.” Sajnos sok olyan csoport van, ahol a gyorsabban gondolkodók és a jó előadókészséggel rendelkezők dominálnak, a résztvevők rendszeresen félbeszakítják egymást és a véleménykülönbséget konfliktusként élik meg.

Ezért mi is összehasonlítottuk, milyen a hagyományos (azaz az előbb említett) és a részvételi elvű csoport működése, amikor a résztvevők hallgatnak egymásra, mivel tudják, hogy az ő véleményüket is meghallgatják, és a problémát akkor tekintik megoldottnak, ha az összes résztvevő egyetért vele, és mindenki érti a javasolt megoldást és annak következményeit. Összeírtuk, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó moderátornak, és mire kell figyelni, hogy a jövőben mindenkinek könnyebb legyen elvállalnia ezt a feladatot. Talán ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a moderátor nem tolja magát előtérbe, nem az a cél, hogy ő mondja el a véleményét, hanem az, hogy a többieket bírja szóra.

Áprilisban a tagság bevonásáról gondolkodtunk. Nagyon sok szervezetben probléma, hogy az aktív tagok úgy érzik, azoknak, akik nem tudnak eljönni a rendszeres találkozókra, nem jelent semmit a csoport, és egyszerűen magukra hagyják azokat, akik sokat raknak bele a szervezet működtetésébe. Ez ráadásul azt az érzetet is keltheti, hogy a szervezet kicsi és erőtlen. Pedig ez nem így van. Minden szervezetben van egy dicséretre érdemes kemény mag, 15-30 fő, akik szorgos munkájukkal sokat tesznek a szervezet működéséért. Szerencsés esetben mindig van ennyi ember a kemény magban, és így azok, akik kicsit elfáradnak, vagy családi problémájuk van, háttérbe tudnak vonulni, és nem omlik össze a szervezet. Viszont a szervezet holdudvarában lévő tagok is nagyon fontos szerepet látnak el. Ők azok, akik néha-néha eljönnek egy-egy találkozóra, nyomon követik a munkát, a távolból besegítenek, vagy éppen egy idő után akár be is vonódnak a kemény magba. De azok is nagyon fontosak, akik csak egy-egy nagyobb eseményre (pl. egy döntéshozóval való kerekasztal-beszélgetésre, vagy éppen egy tüntetésre) jönnek el. Noha ez csak egy-két alkalom az évben, a csoport mégis kizárólag velük tud tömegbázist felmutatni. Ha a csoport jól szervezett, képes arra, hogy ezekre a kulcsfontosságú eseményekre mobilizálja a holdudvart, ami mindig feltölti energiával az embereket, és segít a rendszeres munkába való bevonódásra is.

Ezen az áprilisi alkalmon a résztvevőkkel közösen végigvettük név szerint a tagságot, és átbeszéltük, ki melyik tagsági körbe tartozik (kemény mag, aktív tagok, követők, érintettek), miben számíthatunk rájuk, miért értékes a jelenléte. A tagságépítés biztosítja a civil szervezetek számára a túlélést, amelyben a kommunikáció kulcsfontosságú szerepet tölt be. A minél nyitottabb belső kommunikáció a tagságon belül legalább annyira fontos, mint a külső emberekkel való kapcsolatfelvétel. Ha szeretnénk valakit bevonni a szervezetbe, fontos, hogy megtudjuk, ki ő, miért érdekelheti a részvétel, van-e érdekvédelmi tapasztalata. Ezért szituációs gyakorlatokon keresztül a kapcsolatépítő beszélgetést is gyakoroltuk, és a színészkedésen át egymást és magunkat is jobban megismertük.

Sokszor hallom, hogy ugyan külföldön minden más, az ellátórendszer is sokkal jobb, nálunk azonban ez megvalósíthatatlan, ennek az országnak nincs erre pénze, nem érdemes álomba ringatnunk magunkat. Nos, külföldön sem magától lett minden ilyen. Így egy következő áprilisi délutánon, belső képzéssorozatunk harmadik alkalmán a jóléti állam szerepéről és a külföldi ellátórendszer színvonaláról beszélgettünk. De mindenekelőtt egy filmmel kezdtük, ami vázlatosan bemutatta, hogy a fogyatékosok helyzete hogyan változott az évszázadok során, és az USA-ban hogyan sikerült nagy küzdelmek árán újabb és újabb jogokat kiharcolniuk maguknak – olyan jogokat, amik más emberek számára magától értetődőek, pl. egy épületbe való besétálás.

Rövid dokumentumfilm a fogyatékosok jogaiért harcoló mozgalom amerikai ágáról
A film itt tekinthető meg: film
A szöveg magyar átirata itt olvasható: magyar szöveg

Az 1960-as években dübörgő polgárjogi mozgalom a fogyatékos érdekvédelemnek is nagy lendületet adott. Fogyatékosjogi aktivisták és jogvédők felvonulásokat és tüntetéseket szerveztek, ülősztrájkot tartottak, sőt még buszokat is megállítottak, és épületeket is eltorlaszoltak, hogy megmutassák, nekik is pont ugyanannyi joguk van eljutni valahova, mint bárki másnak, és ez inkább odafigyelés, mint pénz kérdése az állam részéről. A társaságot nagyon meghatotta a kisfilm, különösen az a rész, amikor 1990 tavaszán az akadálymentesítésért folyó küzdelemben a fogyatékos közösség tagjai összegyűltek a Kapitóliumnál Washingtonban. elárasztották az épület környékét, kivetették magukat a tolókocsijukból, és kezüket, könyöküket, hátukat használva cm-ről cm-re másztak fel a Kapitólium lépcsőin, ami akkor még nem volt akadálymentes. A legfiatalabb közöttük egy 9 éves lány volt. Ez a látvány adta meg a végső lökést a döntéshozóknak egy kulcsfontosságú törvény megszavazásához, amely tiltott minden nemű megkülönböztetést és biztosította az egyenlő hozzáférést a közszolgáltatásokhoz, a telekommunikációs eszközökhöz, és sok minden máshoz. Ezen alkalmon arról is hallhattunk, hogy milyen az ellátórendszer minősége külföldön. Erről Verdes Tamás (TASZ) mesélt nekünk, különös tekintettel a halmozottan sérületeket nevelő családok támogatására, a fogászati és a lakóotthoni ellátásra.

Májusban és júniusban arról hallottunk érdekes dolgokat, hogy külföldön hogyan szerveződnek "egyszerű" állampolgárok. Egy-egy, az USA-ból Magyarországra látogató közösségszervező, Amanda Beels (Paraquad) és Joe Szakos (Virginia Organizing) látogatott el hozzánk, és mesélt a kampányolásról, a média használatáról és érdekes társadalmi akciókról, amikkel sikerült együttműködésre bírniuk a döntéshozókat. Erről bővebben itt egyik tagunk, Nagy József már beszámolt.

A képzések során sokat játszottunk is. Talán a legviccesebb az volt, amikor olyan dolgot kellett megosztanunk magunkról, amit a többiek nem tudnak rólunk. Amikor a labda hozzánk ért, nem volt mese, nekünk kellett beszélni. Volt vicces és bensőséges információ, kacagtató randevúk vagy más régi emlékek felevenítése, ami tényleg új oldalát tárta fel a másik embernek. És augusztus végére kiderült, hogy az NCA pályázatot is megnyertük.

Sebály Bernadett

2014. augusztus 20., szerda

A Tar család bemutatkozik

Tar Péter vagyok, 40 éves. Anyukámmal élek együtt. Édesapám meghalt tavaly októberben. Nagyon hiányzik, mert sokat együtt voltunk. Van egy testvérem, Beáta - aki a kislányával Svédországban él. Nagyon szeretem, mikor eljönnek. Sokat játszok Grace-szel nyáron, akkor sokáig itt vannak. Én 3 éves korom óta epilepsziás vagyok. Most már sajnos van egy autoimmun betegségem is. Régebben nagyon szerettem sétálni, meg autókázni. Ma már csak itthon szeretek lenni. Szeretem az építőket, meg az állatos filmeket. Nagyon örülök, mikor vendégek jönnek hozzánk.

Péter és Ibolya

2014. július 17., csütörtök

Hogyan szerveződnek a fogyatékosok az USA-ban? - egy amerikai közösségszervező előadása Egerben

2014. május 16-án az amerikai Amanda Beals látogatott el ülésünkre. Amanda a Paraquad nevű amerikai fogyatékos érdekvédelmi szervezetnél közösségszervező. Hogy szerveződnek az USA-ban a fogyatékosok és támogatóik? Mi az, ami ott már valóság, itt pedig még álom? Erről kaptunk körképet.

A Szülőszövetség munkájában különböző fogyatékkal élő emberek szülei, anyukák, apukák vesznek részt.
Nekem érdekes volt hallgatni Amanda beszámolóját, mivel most volt először alkalmam arra, hogy amerikai angol szóhasználatot halljak. Érdekes volt a beszéd, szinte belénk-belém szuggerálta a mondandóját attól függetlenül, hogy tolmácson keresztül hallottuk azt. Amanda elmondta, hogy az ottani szervezettség másképpen áll össze. Nagyon sok múlik egy támogató szervezeten a segítségre szorulók esetében. Valahogy úgy éreztem, hogy van egy olyasmi, amit minálunk úgy mondanak, hogy „Segíts magadon, az Isten is megsegít.” Gyakran előfordul, hogy elesett emberek képezik magukat és ők lesznek vezetők a támogató szervezeteknél. Amanda több ilyen híres ember nevét sorolta fel.

A támogatók megszerzése is másként van, mint nálunk. Míg mi azért harcolunk, hogy a halmozottan sérült gyerekek szüleinek megfelelő jövedelme legyen, addig Amerikában a rászorulók a nekünk luxusnak számító eszközökhöz, cikkekhez is hozzájuthatnak. Kint sem megy minden egyszerűen, példaként említette Amanda, hogy például az akadálymentesítésért keményen meg kellett dolgozni. A képviselők ott is hasonlóan állnak a dolgokhoz, mint nálunk. Ilyen esetben a segítők a képviselő feleségeket szólították meg az ügy érdekében, de ismerősök ismerőseit is igyekeztek megnyerni a cél érdekében.

Amerika nagy ország, gazdag ország, az anyagi áldozatvállalás is másként alakul. Mi kis ország vagyunk és kevésbé gazdag. A szponzorkodás is másként alakul. Van egy olyan magánvéleményem, hogy a sportra hathatósabban adnak, mint a kevésbé ismert Szülőszövetség számára.

A demokratikus gyakorlathoz annyi hozzáfűznivalóm van, hogy itt van a Bartakovics Béla Közösségi Ház, egy demokratikus intézmény. Az akadálymentesítés nem megoldott, illetve van egy korlátlift, de minek, ha nem működik, ezért nem tudjuk használni. Van olyan Anyuka, aki ha megtudja, hogy véletlenül az emeleten lesz az ülés, már fordul is vissza.

Az előadás befejeztével Amanda lehetőséget adott kérdések feltevésére. Az ülés befejezéseként Zoltán, a szervezet elnöke megköszönte Amandának az értékes előadást. A szülők részéről többen angolul mondták el köszönetüket. Én saját nyelvemen mondtam köszönetet és tapsba kezdtem, ami átragadt a többiekre is. Ennyi kijárt Amandának.

Köszönjük Vodál Anitának a tolmácsolást.

Nagy József, Gyöngyöshalász

2014. május 8., csütörtök

Sajtóközlemény: "Segítsetek, hogy kiléphessenek az árnyékból!”

Anyák napi békés demonstráció a sérült, tartósan beteg gyermekeket nevelő családokért

2014. május 4.

Közel kétszáz szülő demonstrált ma fogyatékos gyermekével a Kossuth téren a Parlament előtt, hogy Anyák Napja alkalmából felhívja a figyelmet a sérült gyermeket nevelő családok nehéz helyzetére. A szülők 2013. december 3-án hét szervezet aláírásával petíciót adtak át az Emberi Erőforrások Minisztériuma képviselőjének, melyben az ápolás munkaviszonyként való elismertetését, az ápolási díj minimálbérre emelését és a sérült gyermekeket nevelő, dolgozó szülőknek a nagycsaládosoknak járó kedvezmények megítélését kérték.

A szülők a mai napon azért adtak hangot tiltakozásuknak, mert noha ők párbeszédre hívták az Emberi Erőforrások Minisztériumát, az december óta nem válaszolt érdemben a petícióra.

Magyarországon a halmozottan sérülteket nevelő családok 72 százaléka él létminimum alatt. A szegénység kockázata ezeknek a családoknak az esetében tehát háromszoros más családokéhoz képest. Az ápoltak ellátása, lakhatása és szállítása jelentősen emeli a családok, sok esetben az egyedülálló szülők költségeit.

Ébel Anikó, súlyosan halmozottan sérült gyermeket nevelő szülő Budapestről elmondta, hogy 17 éve várja, hogy helyzetükben érdemi változás történjen.

„Büszke vagyok arra, hogy édesanya vagyok, és egy súlyos halmozottan sérült fiúcska édesanyja lehetek, hogy Norbit otthon, szerető családban nevelem és nem adtam be intézetbe. Ezzel a döntésemmel nagy anyagi terhet vettem le az állam válláról, hiszen egy sérült gyermek intézeti ellátása sokkal többe kerül, mintha a gyermek családban nevelkedik,” közölte Ébel Anikó.

Domán Zoltán, a Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetségének képviselőjét aggállyal tölti el, hogy a kormányokon átívelő tárgyalások ellenére a fogyatékos gyermekeket családban nevelő és őket odahaza ápoló szülők munkáját továbbra sem ismerik el valós munkaként.

„Örömmel üdvözöljük, hogy ettől az évtől a kormány az ápolási díjat az elmúlt időszakhoz képest jelentősen megemelte. Azonban a jelenlegi emelés után is nettó 50 ezer forint alatti a családok bevétele, ami nincs arányban a szülők terhével, akik állami feladatot végeznek el saját erőforrásuk felhasználásával,” mondta Domán Zoltán.

Csordás Anett a „Lépjünk, hogy léphessenek!” Közhasznú Egyesület elnöke elmondta, hogy továbbra is párbeszédet szeretnének kezdeményezni a kormánnyal az ápolási díj támogatási rendszerének átalakításáról.

„Sérült gyermeket nevelő szülőként mi ismerjük a legjobban a támogatási rendszer hiányosságait, hiszen mi saját bőrünkön érezzük azt. Szülői érdekvédő szervezetként ezért szeretnénk megosztani szakmai javaslatainkat a rendszer átalakításáról.”

A rendezvény végén ezer színes lufit engedtek a magasba, szimbolizálva azt a közel 12 ezer családot, akik súlyosan halmozottan sérült gyermeküket otthon nevelik, és akik úgy érezhetik, az állam „elengedte” a kezüket.

A rendezvényen közreműködött a Nemadomfel zenekar.

Képek a demonstrációról.
Videók: ATVHírTVIndexRTL Klub

Előzmények.
2013. december 3-i demonstráció.

2014. március 16., vasárnap

"Személyesen kértem képviselőmtől az ápolási díj munkabérként való elismertetését"

A Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetségének tagjai felkeresték helyi országgyűlési képviselőiket, hogy az ápolási díj minimálbérre emeléséhez és munkaviszonyként való elismertetéséhez kérjék támogatásukat. Egyik borsodi tagunk, Kun Attiláné Kati ez év januárjában személyesen és levélben kérte képviselőjétől, hogy járjon közben a családok érdekében Soltész Miklós szociális és családügyért felelős államtitkárnál, és juttassa el hozzá a szervezet szakmai javaslatát az ápolási díj minimálbérre emeléséről.

Mi munkabért szeretnénk kapni az itthon ápolt sérült emberek és gyermekek után, mert mi a nap 24 órájában teljesítünk szolgálatot pihenő- és ünnepnap is. Természetesen örömmel üdvözöltük, hogy a jelenlegi kormány az ápolási díjat az elmúlt évekhez képest jelentősen megemelte, azonban a jelenlegi emelés még mindig nincs arányban a szülők terhével, akik állami feladatot végeznek el saját erőforrásuk felhasználásával. Ezért telefonos egyeztetés után személyes találkozót kértem Tállai András országgyűlési képviselő úrtól (Fidesz), hogy személyesen képviseljem az egyesületet, valamint a sérült embereket és gyermekeket nevelő családokat.

A találkozóval az volt a célom, hogy szervezetünk kérése alapján az ápolási díjat a parlamentben munkabérként ismerjék el, és a képviselőm támogassa a kérésünket. A találkozó barátságos és jó hangulatban zajlott, a levél elolvasása után a képviselő úr támogatott arról, hogy személyesen fogja kérésünket továbbítani Soltész Miklós államtitkár úrnak. Azért tartom hasznosnak a találkozót, mert a képviselőt valamennyire sikerült megismertetni a sérült embereket és gyermekeket nevelő családok mindennapi gondjaival, aki így némi betekintést is nyert a jelenleg is fennálló gondokba, ami sürgős megoldást kíván.

Kun Attiláné Kati, Négyes, Borsod
2014. március 12.

2014. február 1., szombat

A közösségszervezés alapjai - beszámoló egy képzésről

2014. 01.22-26. között 5 napos közösségszervezés képzésen vettem részt Kunbábonyban a Szülőszövetség képviseletében. Szeretnék néhány mondatban beszámolni a képzésről.

A képzés előtt az első alkalom a programindító találkozó volt 2014. 01.10-11-én, melyen bemutatták a Civil Kollégiumot, ahol a képzés folyik, majd a résztvevő szervezetek mutatkoztak be. Továbbá a közösségszervezésről és fenntarthatóságról tartottak előadást a Civil Kollégium és a program vezetői. Számomra teljesen új dolog volt, mert még nem vettem részt ilyen képzésen.

Második alkalommal a közösségszervezés alapjaival ismerkedhettünk meg 5 napon keresztül. Sokat tanultam a programban a képzőktől, akik hasznos, tanulságos és érdekes előadásokat tartottak a közösségszervezésről és az ahhoz kapcsolódó témákról.

A különböző civil szervezetek tagjai is sok információval szolgáltak, akik hátrányos helyzetű emberek ügyeit képviselték. Nagyon kedves és érdekes embereket ismerhettem meg!

A csoportmunkák is nagyon jók voltak, mert életszerűen eljátszott ügyekben a tanultak alapján sikereket értünk el. A hátrányos helyzetű emberek sorsában javulás történt, elérték céljaikat. (Bár a valóságban is így lenne!)

Szándékom a tanultakról átadni a hasznos információkat a Szervezetünk többi tagjának is, hogy erősebbek, tájékozottabbak legyünk ügyeink, céljaink megvalósítása érdekében.
Szeretném, ha Egerben is lennének hasonló képzések - ezt felvetettem ott is.

Köszönettel tartozok a Szülőszövetségnek azért, hogy részt vehettem a Norvég Támogatási Alappal induló 2 éves képzési programján, és azoknak, akik részt vettek a programban. Kissé fárasztó, de hasznosan töltött 5 nap volt!

Azt tudom tanácsolni, hogy minél többen vegyetek részt a programban!

Orbán Ferencné Ancsa
Kisköre, 2014. 01. 31.

2014. január 8., szerda

Az Oszlányi család bemutatkozik

Oszlányi Renáta vagyok, 27 éves. Féléves korom óta epilepsziás vagyok, mely jelenleg is jelentkezik. Szüleim 11 éves koromig a gyógyulásom megoldását keresték, sikertelenül. Gyöngyösön 2 hónapig jártam kisegítő iskolába, de baleset ért, és nem vállalták a testi épségem megőrzését. Egerbe kerültem a Gyermek- és Fogyatékosok Otthonába.
Szüleim rendszeresen hoznak-visznek, Anyukám látogat. Szeretek kirakózni, mesét nézni, zenét hallgatni és táncolni. Tagjai vagyunk a Szülőszövetségnek. Szép emlékeim vannak az együtt töltött kirándulásokról. Szüleim szeretnék, ha lenne egy kis szobám, ahol velem lehetnek a személyes dolgaim, játékaim és nyugodt, megszokott környezetben élhetek.

Renáta, Erzsébet és Zoltán

2014. január 3., péntek

Az Urbán család bemutatkozik

Urbán Tamás születésétől kezdve beteg, oxigénhiányos állapot következtében lett halmozottan sérült. Már 2 éves korától Budapesten van: a Pető Intézetben fejlesztéseken vesz részt, kisebb-nagyobb sikerrel, sajnos sokat volt beteg. Itt nyolc évet töltött. Pécsett három orthopédiai műtétje volt, állapota sokat javult, segédeszközzel képes lett a járásra.
Ugyancsak Budapesten járt általános iskolába, sokat segítettek rajta. Az iskola befejezése után Miskolcon került egy szakiskolába, ahol alap- és szakképzésben részesült. Informatika, háztartástan, szövőszak. Pályázatot nyert az iskola, egy pár diák külföldön folytathatja tanulmányait, elsősorban nyelvet tanulnak, gyakorlaton vesznek részt. Egy miskolci cég állást is ajánlott, nyomdában szórólapok csomagolása.
A Halmozottan Sérültekhez közel 10 éve járunk. Sokat jelentett számunkra, hiszen hasonló sorsú emberekkel találkoztunk. Tartalmas előadásokat, szabadidős programokat szerveznek. Újabb információt szereztünk. Az utóbbi időben az időbeosztásunk miatt ritkábban veszünk részt a programokon, de a szülők folyamatosan tájékoztatnak az előadások tartalmáról. Sokat léptek előre a kitűzött célok megvalósultak. A szervezők kitartó munkájának köszönhető.

Tamás és Marika